Ismét közeledik az igazság pillanata, ahogyan demokráciában szokott: ha bármelyik szereplőjelölt takargatni próbálja a szennyesét, mások majd megszellőztetik. Az öregek még jól emlékeznek rá, hogy a szovjet megszállótól kapott totális hatalom csúcsfigurája a főhóhér szerepét vállalta a moszkovita tisztogatásokban, míg „elvtársa és barátja” – éppen az ő szervezésében – kötélen végezte. A munkásosztály lenini pártjában puszta epizód volt ez a jól megtervezett gyilkosság. Még száz meg száz magyar osztozott a sorsában, húszezernél több ment a börtönbe, tízezernél többet internáltak és se szeri, se száma nem volt a megtaposott és minden módon hátratételt szenvedett magyaroknak. Ezek a számok is csak azért lehettek ilyen „kicsinyek”, mert majd kétszázezren nyugatra menekültek a szovjethatalom visszatérése elől. S aki ma még minderre emlékszik, az szinte kigolyózza magát a közéletből. Aki viszont Kádár 33 éve alatt nem csupán ellenforradalomnak nevezte a XX. század legnagyobb népi megmozdulását, de egyenesen annak mocskolásából élt, az arcrándulás nélkül váltott át a szocializmus építéséből a kapitalizmus építésébe.
Imponáló erkölcsi mutatvány a vörös gyarmatosítót fél évszázadon át lelkesen kiszolgáló, a magyarság létérdekeit eláruló „elit” hátraarca. Történelmileg tegnap még a munkásosztály lenini élcsapatának hívta magát, ma pedig fensőbbségesen oktatja a magyarokat európai szemléletre. Gyurgyák János történész summázata szerint az „élcsapat” öt sarkalatos kérdésre nem tagadhatja meg a választ, ha megújult párt benyomását akarja kelteni:
- viszonyukat a nemzet problematikájához,
- mit vállalnak s mit nem Kádár rendszeréből,
- mi okozta a kormányzási kudarcukat (amelyben a korrupció volt a leghalványabb ok),
- szerepük a gazdasági rendszerváltásban,
- terveik az ország érdekében választási győzelmük után.
Ha képesek az őszinteségre, tisztább lesz ugyan a mellényük, ám hová zsugorodnak esélyeik a részvételre a hatalmi játszmában?
Toynbee szerint a történelem kihívásait mindaddig visszakapjuk, amíg meg nem válaszoljuk őket! Vajon a bűnös dolga-e saját felelősségének tisztázása, vagy áldozata kénytelen helyette nyilvános bűnvallást tenni?
Regéczy-Nagy László