A kurucok így beszélnek – írhatta Ady. Én most a bolsik beszélgetését próbálom rekonstruálni. „Öltünk, romboltunk, pusztítottuk”, abban a biztos tudatban, hogy a győzelem örökre a miénk, s így soha sem kell számot adnunk a nemzet szabadsága ellen elkövetett tetteinkért. A lényeg az, hogy „a lelkiismeretünk tiszta!” Tiszta volt az akkor is, amikor Lenint és Sztálint követve részeg vízilóként romboltunk le mindent, ami nemzeti értéknek számított, hiszen az örökölt múlt akadályozta leginkább a nemzetköziséget, a világ dolgozó millióinak uralmát mind az öt földrészen. Nem rajtunk múlt, hogy az 1961-ben a XXII. Szovjet Pártkongresszus kitűzött célja – 1972! – nem valósult meg. Hát tulajdonképpen mi múlott rajtunk, a milliós párt egyszerű tagjain?
Aki az előnyöket kritika nélkül elfogadja, az nem rázhatja le magáról a felelősséget, mint kutya a vizet. „Ej, ne szisszenj minden kis szilánkhoz!” – biztatta a proletáriátust József Attila. Idézték is nyakra-főre, hiszen az osztályharc legalább olyan hisztérikus eszköze volt a vörös parancsuralomnak, mint amilyen a zsidóüldözés a Hitlerájnak. Egy revizionista zárkatársamtól tanultam a következőt: „Mi, kommunisták, azzal építettünk, amivel romboltunk, és azzal romboltunk, amivel építettünk.” Szerinte ugyanis a szovjet hódító által itt talált fasisztoid magyarság, a maga ezredévével együtt, minden ízében alkalmatlan volt a sztálini szocializmus építésére, és ezért maradéktalanul el kellett tüntetni. Megtisztítandó építési területnek látták a hazánkat, amelyen fel kell építeni a szocializmus világcsodáját. Azután 57 őszén, a maga ítéletét várva, szembe kellett nézzen a maga vélt igazával, s főleg azzal, hogy mit okozott eltökélt bolsevikként a hazának. (Röpke 12 éves ítélettel életben hagyták ugyan, de korai amnesztia után bizony visszasomfordált pártja bokájához, s haláláig hithű kádárista maradt.)
Mivel még ezt a rövid értékelést, vagy vallomást is másnak kell megtennie az illetékesek helyett, jó lenne, ha a magukat még mindig bolseviknak, vagy legalább szocialistának valló magyarok a maguk szája íze szerint helyesbítenék ennek a rövid írásnak az állításait. Mi, öreg 56-osok, a szólásszabadságért is harcoltunk, tehát érdeklődéssel várjuik véleményüket.
Regéczy-Nagy László