Tisztelt emlékezők, hölgyeim, uraim, bajtársaim!
674-821 számú politikai elítélt meghallgatásra megjelentem. 53 éve annak, hogy a lengyel és a magyar nép a világuralomra törő szovjet terror ellen felemelte szavát, majd fegyvert fogott.
A magyar nép szembe szállt, a kicsi Dávid, a nagy Góliáttal szemben. Mi vertük az első éket a kommunizmus bástyájába, és ha később is, de bizonyosságot nyert, hogy csak Déva vára
mintájára épült. Magyarul becsülettel összeomlott. 1956 közös történelmünk, minden magyar család őriz emléket, emlékeket az 53 évvel ezelőtti eseményekről, melyeket el kell mondani gyermekeinknek, unokáinknak, hogy tovább éljen a forradalom és szabadságharc hőseinek emléke. El kell mondanunk, hogy 1956 a fokozódó társadalmi elégedetlenség végpontja volt. A magyar nép egységesen kiáltotta, elég volt a megalázottságból, a félelemből, kitelepítésből, az éjszakai elhurcolásokból, elég volt a zsarnokságból. Október 23-a nemzeti ünnepünk. A nap cselekvő részesei közül nem sokan, de vannak még itt köztünk, akik megélték 1956. október 23-át- Ők érzékeltetni tudják a nap fontosságát, azokkal, akik nem éltek még akkor. Mindezt abban a reményben, hogy ’56 emléke fokozatosan letisztul, és a hősök és áldozatok az utókor méltó ünneplésében részesülnek. Gondoljunk elhunyt bajtársainkra is egy percre, őrizzük meg emléküket egy életre, mikor itt elhelyezzük a megemlékezés virágait.
Köszönöm, hogy meghallgattak!
Borbély István
TIB Csongrád megyei elnök