Összenő, ami összetartozik

Mivel minden történelem visszafelé olvasódik, érdemes megnézni, mi minden tűnik szemünkbe a történelem visszapillantó tükrében.

Amikor ’57 januárjától a megszálló hatalom visszahelyezte funkciójába a megbuktatott gyarmati adminisztrációt, bizony ismét a köztörvényes bűnözők minősültek „könnyebb esetnek”. Egy esztendős vizsgálati fogságom alatt többször tudomásomra adták, hogy szocializmust építő társadalmunkra nem a köztörvényesek jelentik az igazi veszélyt, hanem azok a hazaárulók, akik kezet merészelnek emelni magára a rendszerre! („A zsebtolvaj alapjában véve a szocializmusért dolgozó szívű alkalmi bűnöző”, tanították a kezdő joghallgatóknak az egyetemen.) Néhány ember egyéni vesztesége kiheverhető, minden politikai bűnt viszont a történelem legigazságosabb, legtisztább rendszere ellen követnek el. Nem tudja, hogy a proletárdiktatúra az egyetlen tiszta demokrácia? Erre a szörnyű bűnre nincs, nem lehet bocsánat!

A hosszú börtönévek alatt mi, politikai bűnözők, éreztük is a bánásmódbeli különbséget. „Nehéz fiúk maguk” – mondta a tököli tábor gagyi bűnözőkhöz szokott parancsnoka, amikor rabszállító-javító műhelyünket a Gyűjtőfogház udvaráról az egykori légvédelmi lövegszínekbe helyezték át. Finoman kontraszelekciónak hívják azt a megkülönböztetett figyelmet, amiben ott részesültünk.

Miután az ember kiszabadult „a kisbörtönből a nagybörtönbe”, a politikai rendőrség kezét 1990-ig magán érezhette. Végeredményben az egész rendszer át volt itatva az ÁVH ilyen-olyan utódszervezeteivel. „A proletárdiktatúra mi vagyunk!”, így büszkélkedett az ÁVH-s tiszt a Gyorskocsi utcában. Tartós rendszer volt ez a diktatúra, mert számos nyoma még mindig érezhető. Napjainkban sokan meglepődnek a szépen fejlett magyar alvilág és a demokratikus állam titkos szervezeteinek találkozásán. Hogyan is tanácsolta hazánk nagy amerikai barátja, Gáti professzor? „Ha politikai-gazdasági nyomással nem sikerül, akkor más módon kell Orbán Viktort megbuktatni.” Hát, előbukkant egy határozottan más mód, amit érdemes lenne fontosságához mérten nevén nevezni, s mélyre nyúló gyökereivel együtt értékelni.

Regéczy-Nagy László