Az öreg szivarozó angol bulldog szerint, mindenki bolond,
aki fiatalon nem forradalmár, és öregen nem konzervatív. 
Éveink sokasodásával mi is változunk: nem vagyunk már ugyanazok,
akik 1988 tavaszán megalakítottuk a Történelmi Igazságtétel Bizottságot.
Amit akkor célként tűztünk ki magunk elé, jobbára megvalósult.
A történelmet tudatosan megélő ember nem sajnálhatja önmagát azért,
hogy a későbbi fejlemények igencsak mások lettek, mit a kezdet.

Ha az olvasó szembenéz a mai magyar valósággal, be kell ismernie, hogy az ’56-ról bő három évtized alatt megfeledkező „nemzet” alkalmatlanná vált a szabadság kivívására, mégis megkapta: ajándékként pottyant az ölébe. Érthetően készületlen volt rá (bár méltatlannak is mondhatnánk). A vörös mundért mindhalálig védelmező sajtó boldogan hagyta meg a magyar milliókat abban a tévhitükben, hogy a nyugati szabadságtechnikák (Bibó István), azaz a parlamentáris demokrácia intézményrendszerének létrejöttével rögtön a nyugaton annyira megcsodált anyagi bőség is a miénk lesz. Mivel a proletárdiktatúra ab ovo ellensége volt a szabadságnak, természetesen eltitkolta azt a történelmi tényt, hogy az általunk évtizedeken át legyőzendőnek tartott nyugati világ a szabadságot használta föl annak az irigyelt életformának a megalkotására. Mi eközben teli szájjal dicsértük a diktatúra gazdasági alapjául szolgáló tervgazdaságot, hiszen „ez volt az egész világ becsületes embereinek nagy reménysége”. Bizony, a Szabadnépság fejlécén 90-ben nem jelent meg új feliratként: „Világ proletárjai, bocsássatok meg!’

Ha mást esetleg nem is, a megmaradt öreg ’56-osok ezt a leckét még nem felejtették el.  Sofőr világnézet” – mondták a két háború közötti értelmiségiek arról a felületes szemléletről, amellyel mindkét oldal szélsőségesei a maguk karjába szédítgették a kisemmizett tömegeket. „Semmiből nem lesz semmi” – tartja Thalés, érdemes hát jelenünk okait a múltban keresni. (Hol másutt?) Bízunk benne, hogy noha „mélységesen mély a múltnak kútja (Thomas Mann), olvasónk hajlandó meríteni belőle, ahelyett, hogy beleköpne.

Kérjük, ne feledje: az öreg harcosok lelke is benne van minden sorban!